Első bejegyzés

Ma kezdem a blog írását. Eddig a pocakos naplóba írtam, de egyrészt abban elég kevés a hely, másrészt itt talán nem vesznek el az írásaim. A könyvvel bármi történhet, ez talán megmarad...

Szóval ezt most neked írom, picikém, aki még odabenn vagy a pocakomban. Próbálok minden fontos részletet leírni, hogy ha majd igényed lesz rá, hogy megtudd, milyen voltál születésed előtt, és az első pár évben, amire még nem emlékezhetsz, akkor olvasgathasd a blogot. Az én anyukám nem sok mindenre emlékszik a születésemmel kapcsolatban, vagy ha emlékszik is valamire, keveri a Judit születésével. Én ezt szeretném elkerülni.

Amit eddig a pocakos naplóba írtam, azt már nem vezetem át, hanem onnan folytatom majd az írást. Most tartunk a 20. hét végén, ma vasárnap van. Kedden már túl leszünk a terhesség felén, ami nagyon megnyugtató, mert most már nem befelé, hanem kifelé haladunk. Nagyon várom már, hogy megszüless, szívesen átugranám ezt a 20 hetet...

A rugdosások már elkezdődtek, ami nagyon jó érzés, de ugyanakkor furcsa is, hogy valaki odabenn van, mocorog, forgolódik, és most már fizikailag is felfogom a változást. Esténként nagyon aktív vagy, ami állítólag azt jelenti, hogy születésed után is ez lesz a jellemző. Szóval olyan leszel, mint én. Este sokáig bírom, de reggel 9 előtt vétek felkelni. Reggel nem is nagyon mocorogsz, 1-2 rúgással jelzed, hogy Te is ébren vagy, aztán abbamarad. Napközben egyelőre csak néhányszor érzem a mozgást. Amit viszont megfigyeltem, hogy a kocsiban megnyugszol, nincs semmi mozgás, viszont ahogy megáll az autó, rugdosol... Remélem ez azt jelenti, hogy szeretsz majd utazni, mert én nagyon "menős" vagyok.

A pocakom nem igazán nő, legalábbis nem olyan nagy, mint másoké ebben a korban. Mindenki meg is jegyzi: "Hány hetes terhes vagy? ... És ilyen kicsi a hasad? Befelé növeszted?" Kicsit frusztrál ez a téma, de ilyekszem jó képet vágni hozzá. Annyira nem zavar, hogy nem olyan nagy, mert még simán tudok aludni, lehajolni, tenni-venni... stb. De azért zavar, hogy mindenki ezt jegyzi meg!

Egyelőre ennyi, de megpróbálok minden héten írni, és minden érzést megörökíteni Neked!