Időhiány...

... mert sajnos ebben szenvedek! A folyamatos ácsorgás mellett nem hagysz nekem időt írni, úgyhogy most nem tudok új hírekkel szolgálni.

Álldogál

Kicsit elhamarkodtam a legutóbbi bejegyzésben, mikor azt írtam, a felállás még nem mindennapos. Tegnap először felálltál a kiságyadban, és onnantól nincs megállás. Ahol csak tudsz, próbálkozol. Sokszor még elcsúszik a lábad, vagy nem jó a logisztika, de hamarosan nem tudok akadályt állítani eléd! :) Az alábbi felvétel a 3. bemutató volt, azóta sokat ügyesedtél, de nekem ez a videó tetszik a legjobban.

7 hónap

Egy kis helyzetjelentés következik, mivel 7 hónapos lettél. Jelenleg a súlyod stagnál, 3 hete 9100 gramm. Annyit mozogsz, hogy nem is csodálom, hogy nem gyarapodsz. Viszont nőttél, az biztos, mert megint le kellett cserélni a ruhatáradat. Apukád szerint hármunk közül neked van a legtöbb ruhád! (van benne valami)
Már 8 fogad van, az utolsó négy szinte észrevétlenül bújt ki. Éjszaka nyűgösebb voltál, sokszor velünk aludtál, de ezen kívül nappal nem tapasztaltam mást.
Nagyon gyorsan kúszol, ez már majdnem mászás, csak a karodat kellene kinyújtanod, de az nem akaródzik. Bizonyos esetekben már felülsz egyedül, de még azért támaszkodsz, kapaszkodsz. Mindenhová feltérdelsz, aztán, mint aki biztonsággal műveli ezt, nagyképűen "nullakezezel", és sokszor sajnos arcraesés az eredménye. :( Néhányszor már felálltál, de azért ez még szerencsére nincs napi szinten, szóval egyelőre nem kell aggódnunk! :)
Nem mondhatnám, hogy túlságosan szófogadó vagy, hiába szólok rád többször, akár erélyesen is, hogy "Nem szabad!", nem veszel róla tudomást, mosolyogva folytatod a tiltott tevékenységet. Nyitogatod a szekrényajtókat, húzogatod a fiókokat, belemászol a mosogatógépbe, ráncigálod a székeket, rágcsálod a vezetékeket, papírt eszel... szóval mindegy, csak ne a játékaiddal kelljen játszanod! :)
Az étvágyad hullámzó. Vannak olyan napok, amikor annyit eszel, hogy nem győzöm a szádba lapátolni, máskor meg nem akarod az időt evésre pazarolni.
Amikor az apa szót hallod, akkor egyértelműen keresed apukád tekintetét, szerintem ez már tudatos. Az anya szót még nem kapcsoltad össze velem, de ami késik, nem múlik.

Végül néhány kép:

Sajnálatos balesetek

A mozgásfejlődés velejárója, hogy történnek (remélhetőleg csak) kisebb balesetek. Nem tudok mindig mindenhol ott lenni, nem vagy igazán "beszabályozva", így a veszélyesebb helyeken is gyakran megfordulsz. Nagyobb baj még szerencsére nem történt (lekopogom), de napi szinten ütközöl az asztal lábával, amit egy alkalommal sikerült is megörökítenem. A reakció már nincs meg, mert azonnal eldobtam a gépet! (Kisebb sírás, gyors vigasztalás, játék tovább jókedvűen...)

Imádjuk a Sinlacot!

Véletlen nosztalgia

Most találtam meg a telefonomban az alábbi kis videot (nem a legjobb minőség, de mit várunk egy telefontól):



A felvételen néhány órás vagy csupán, ama ritka pillanat egyike volt ez még a kórházból, amikor véletlenül ébren voltál. Annyira félelmetes, milyen pici voltál, az ujjaim hosszabbak, mint a kis buksid! :))) És az az ásítás 0:46-nál!!! :)))