Egyre többet gondolkodok a szülésen, és hogy mi lesz az utána következő néhány napban. A szüléstől nagyon félek, de azért nyugtatom magam, hogy nem lesz semmi baj, és megér minden szenvedést, hogy végre itt legyél közöttünk. Bár apád szerint már most is itt vagy, de azért én szeretnélek már fizikai valódban is látni. Milyen lesz az arcod, mekkora leszel, milyen lesz a természeted, ilyesmik. Remélem apád természetét öröklöd, és nem az enyémet, mert akkor már most sajnállak.
Szóval mostanában próbálok haladni a babaszobával, de eddig csak akadályba ütköztem, és nem tudom időben megoldani, amit elterveztem. Minden, amit januárban el akartam intézni, csúszik februárra. Kicsit aggódom, de azért csak végzünk időre (még 7 hét van vissza, ha végig bennmaradsz).Még visszavan a festés, a kiságy, a pelenkázó, nincs fürdőkádunk, nincs ágynemű... szóval sok minden hiányzik. De már látom a fényt az alagút végén. :)
Mostantól próbálom megbeszélni veled, hogy milyen is legyen a szülés. Már mondtam neked, hogy nagyon fontos, hogy Te is ügyes legyél, meg én is, és akkor nem lesz semmi gond. Ügyesek leszünk mindketten és gyorsak. Szóval próbálj meg erre koncentrálni a következő 6 hétben, és akkor nagyon boldog első találkozásra készülhetünk... :)
