2009. november 28., szombat

Játékok

Megoszlanak a vélemények a drága FP játékokról. A mi véleményünk is megoszlik. Van, hogy órákig eljátszol ezekkel a méregdrága csodákkal, máskor meg csak a távirányító, a telefon, a műanyag palack érdekel.
Ezt próbálom ezzel a videóval is alátámasztani. Kicsit hosszú lett, de megint nem volt szívem a legaranyosabb részeket kivágni, és minden mosolyod olyan aranyos!


2009. november 10., kedd

8 hónap

Már 8 hónapos vagy! Hihetetlen gyorsan repül az idő. Egy kis helyzetjelentés:
Súlyod jelenleg 9,5 kg, és már 72 cm magas vagy! Fogaid száma nem változott, illetve ha változott is, nem engeded, hogy megnézzem.
Mindenhol felállsz, lépegetsz, fordulsz. Nincs egy perc nyugtunk se. Viszont kezdesz megtanulni egyre ügyesebben esni, már csak az esetek 50%-ában koppan a buksid a padlón.
A babakocsis séták új értelmet nyertek. Amint beülsz a kocsiba, néma csendben nézelődsz, egy panasz-hangot nem hallani.
A "szilárd" étkezések száma néha már eléri a 4-et is, de a 3 szinte mindig megvan. Már kaptál joghurtot is, nagy kedvenc lett egyből. Azért a gyümölcsök még mindig jobban csúsznak a főzelékeknél, de mindent megeszel, amit adok, még ha fintorogva is.
Minden érdekel, rettentő kíváncsi vagy! Mindenhol ott kell lenned, ahol történik valami, a konyhai műveleteket is hosszú percekig nézed.
Az alvások száma és időtartama igencsak lecsökkent, 2 napközbeni alvás maradt, összesen kb. 2 óra. Az éjszakák nehezek, sokszor ébredsz, még nem tudtam megfejteni, mi az oka. Többször aludtál mostanában köztünk, leszorítva mindkettőnket.
Mindezen nehézségek ellenére egyre imádni valóbb vagy, még mindig nem tudunk betelni veled! Egész nap nézlek, és még mindig alig hiszem el, hogy megadatott nekünk ez a boldogság! Nagyon szerencsések vagyunk, hogy vagy nekünk! :)

2009. november 6., péntek

Különleges kapcsolat

Nagyon szeretsz engem, jól érzed magad a közelemben, én etetlek, pelenkázlak, altatlak, én kelek hozzád éjjel.
Mégis van egy más, különleges kapcsolat közted és az apukád között. Ő is etet, pelenkáz, fürdet, és ha kell, segít éjjel, de van egy sajátos nyelvetek emellett, amit én nem érthetek.

Amikor apa hazajön a munkából, általában a lépcsőházban várjuk. Amint meglátod, majd' kiugrasz a kezemből örömödben. Hiába voltál előtte álmos, nyűgös, éhes, ilyenkor nem számít, ilyenkor csak apának örülünk. Aztán jöhet a játék, a kacagás, ilyenkor nem lehet aludni!
Velem is szoktál játszani, nevetgélni, de meg sem közelíti az apával töltött idő hangulatát. Birkóztok, huncutkodtok hihetetlenül jókedvűen.

Apa alig várja, hogy reggel legyen, és hogy munkába indulás előtt még birkózzatok egyet a nagy ágyban. Alig várja, hogy hazaérjen, és még ébren találjon, hogy a délutáni alvás előtt még adhasson egy puszit. Délután pedig ameddig csak lehet, játszotok, sétáltok, nevetgéltek.

Én meg csak nézlek benneteket, és minden alkalommal könnyeket csal a szemembe az a szeretet, amit nap mint nap látok! Egyáltalán nem vagyok féltékeny, inkább örülök, mert neked van a világon a legjobb apukád! :)))

2009. november 4., szerda

Az első néhány ingatag lépés

Még kapaszkodva, de már próbálsz sétálni! Nem gondoltam, hogy ez ilyen hamar elkezdődik.