A teszt elvégzésére napokig győzködtem magam, féltem, hogy negatív lesz. Apád győzött meg csütörtök reggel, hogy most már jobb a biztos "nem", mint a bizonytalanság, és addig nem indul el dolgozni, amíg nem csinálom meg a tesztet. Haragudtam rá, hogy elveszi az utolsó esélyemet is a reménykedésre. De aztán 1 perc múlva már sírtam, amikor megláttam a két csíkot! :)
Kb. 3 óra múlva már az ultrahangon is láthattam, ez valóság!
2 megjegyzés:
Annyira jó erre visszaemlékezni!
jaj de jó :-D én is hogy féltem megcsinálni a tesztet 10 nappal előtted :-D
Megjegyzés küldése