Március

Az első pár hét röviden:

Az első napok azt hiszem a beetesés jegyében teltek! Eljátszottad az angyali kisfiút, aki csak eszik, alszik, és nincs semmi gond vele. Apa többször kérte, hogy várjuk már meg, hogy sírj, mert el sem hiszi, hogy gyerekből vagy! :)

Aztán kb. 1 hét után elkezdődött a való élet! Sokat fájt a pocid, emiatt nagyon szenvedtél, sírdogáltál, nyögdécseltél. Próbálkoztunk ilyen-olyan gyógyszerrel, tornával, masszírozással, dehát nem igazán javult a helyzet eddig!

Minden elvem ellenére velünk alszol a nagyágyban éjjel. Valahogy jobban érzed magad nálunk, és én is nyugodtabb vagyok, ha érzem a lélegzeted! Sokszor órákig alszol a mellkasomon.

A szopizás a lételemed. Ennél állandóan. De nem csak az evésre használod a cicimet, hanem megnyugodni, elaludni is segít, és néha "csak úgy" is kéred! :) De nem bánom! Amikor szükséged van rám, én itt vagyok! Azt hiszem, egyelőre még én vagyok érted, és nem te vagy miértünk! De ez így is van rendjén. Majd ha megöregszünk, remélem te is gondoskodsz rólunk! :)

Teszek fel pár képet az első 3 hétről:

Négy naposan

Egy hetesen

8 naposan

Apával

Alvós

Néha cumikázol is

Kollázs a'la Apa